AQUA.REKK.EU

Evaluating Economic Policy Instruments for Sustainable Water Management in Europe
 - 
Közgazdasági szabályozóeszközök alkalmazása a fenntartható szemléletű vízgazdálkodás érdekében Európában

"A vízkészletekkel és tágabban értelmezve a víz-erőforrással* való fenntartható gazdálkodásban benne van a lehetőség, hogy képes legyen kezelni a vízhez kapcsolódó természeti csapásokat, az éghajlatváltozásból fakadó kockázatokat, és mindezek mellett segítsen abban, hogy a víz-erőforrással gazdálkodó közösségek magasabb szintű jólétet érjenek el. Ehhez azonban szükség van arra, hogy a vízről ne csak, mint alapvető létszükségletről lehessen beszélni. A víz ugyanis közgazdasági értékkel bíró készlet is, amellyel fenntarthatóan és hatékonyan kellene gazdálkodni. Azonban a víz elosztása során a közgazdasági szempontok és módszerek alkalmazása általában másodlagos jelentőséggel bírt és bír jelenleg is. (...)
A közgazdasági szabályozóeszközök fontosságát mutatja, hogy a Víz Keretirányelv egy külön fejezetet (a 9.-et) szenteli a víz árazásának és a költségmegtérülés kérdésének. A gyakorlatban azonban nem sok minden történt. Egy vonatkozó EU Bizottsági jelentés rámutatott, hogy a tagállamok ezidáig csak minimális erőfeszítéseket tettek, hogy megfeleljenek a Víz Keretirányelv 9. fejezetében megfogalmazott közgazdasági kritériumoknak. A közgazdasági szabályozóeszközök iránti érdeklődés az intézkedési programok elkészítése után élénkült meg, amikor a tagállamok szembesültek a kidolgozott programjaik költségével. Ezek az eszközök (EPI-k, az angol megnevezés - economic policy instruments - rövidítése alapján) segíthetnek ugyanis abban, hogy a vízkészletek allokációja hatékonyabb legyen, a vízszolgáltatás megbízhatóbb és a vízhez kapcsolódó kockázatok pedig kezelhetőbbek"

Ezekkel a bekezdésekkel kezdődött az EPI-WATER kutatási program javaslatának probléma felvetése, amely program azután 2011-től 2013-ig zajlott a REKK részvételével.

A program célja az volt, hogy a döntéshozók számára releváns információt állítsunk elő a vízpolitikai célok érdekében alkalmazható közgazdasági szabályozó-eszközökről és az alkalmazhatóságuk feltételeiről.

A program munkájáról készített magyar nyelvű áttekintésünk itt érhető el. Benne felsoroljuk a hazai szempontból legérdekesebb anyagokat, példákat hozunk a program keretében elkészült esettanulmányokból.


A program keretében elkészült útmutató adja a munka szintézisét és a választ a program célkitűzésére.

1. Gazdálkodói és szabályozói döntések tere a Hanyi-Tiszasülyi tározó területén
2. A tiszai árapasztó tározók működtetésének közgazdasági aspektusai
3. Többlet területek biztosítása az árvíz-kockázat csökkentés érdekében – Az Európában alkalmazott megoldások áttekintése
4. Területi vízgazdálkodási rendszerek közgazdasági átgondolása
5. A vízgazdálkodási és a mezőgazdasági célok összehangolásának lehetősége közgazdasági szabályozóeszközök segítségével.
6. Közgazdasági szabályozóeszközök a Víz Keretirányelv számára

* A víz-erőforrás, mint közgazdasági készlet magában foglalja mindazt a természeti rendszer hátteret, ami hozzájárul a vízkörforgás szabályozásához (az erdőket, a vízkészleteket, a part menti természeti rendszereket, a talajt, az ártereket, vizes élőhelyeket, deltákat…) és mindazt az épített infrastruktúrát (a gátakat, a csatornákat, a zsilipeket...), amelyek segítségével a vízszolgáltatásokon keresztül a víz biztosította természetes anyag és energia áramlás a gazdaság által táplált igényekhez alakítható.

A Víz Keretirányelv a vízpolitika európai csúcs-jogszabálya, a víz szerteágazó hatásrendszere miatt a horizontális környezeti jog-érvényesítés kulcs eleme is. Benne van a lehetőség, hogy a természeti erőforrás-gazdálkodásunk alap intézményévé váljon.





Ugyanakkor a Víz Keretirányelvben rejlő gazdasági és környezeti lehetőségeket kontinens szerte nem sikerült még kiaknázni.

Az EPI WATER kutatási programunk a közgazdasági szabályozóeszközök vízpolitikai célok érdekében való alkalmazását vizsgálta. A tapasztalatok alapján elmondható, hogy ezeknek az eszközöknek a használatát akadályozza a döntéshozói félelem attól, hogy a vízszolgáltatások és vízhasználatok kedvezményezettjeit szembesítsék az általuk használt szolgáltatások költségeivel. Ugyanakkor a kutatás eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy a közgazdasági szabályozóeszközök alkalmazásából származó hasznok nagyobbak, mint az érintettek egy részénél jelentkező költségek. Racionális közgazdasági tere van a megegyezéseknek.

Tapasztalatunk a kutatás hazai folyamatával kapcsolatban pont az, hogy a víz hasznosításából származó lehetőségek kihasználatlanságát ma Magyarországon jellemzően a gazdasági érdekek összehangolásának hiánya okozza. Ennek az összehangolásnak az eszközei lehetnek a közgazdasági szabályozóeszközök.

A hogyanra hoz példát a Víz Keretirányelv kapcsán írt anyagunk.